Önismereti utam 2016-ban a jógával kezdődött. Akkoriban eredeti szakmámban úgymond a „csúcson” voltam, mégis egyre erősebben éreztem, hogy valami hiányzik az életemből. Ekkor jött a jóga, melynek köszönhetően elkezdtem lassan megtapasztalni a csend és a figyelem erejét, a külvilágról olykor már befelé is tudtam a figyelmemet fordítani, ami új élmény volt számomra. S elkezdtem keresni. Pontosan nem tudtam mit – visszanézve azt hiszem, a saját utamat. Bár abban hiszek, hogy mindig az utunkon vagyunk, mert minden tapasztalás kellett ahhoz, hogy azzá váljunk, akik most vagyunk, a kérdés csak az, mekkora kerülőutakat teszünk és közben kisebb vagy nagyobb pofonokat kapunk az élettől, hogy visszaterelődjünk a helyes irányba. Kerestem – és találtam: 2017-ben elindultam életem egyik legfantasztikusabb 3 éves utazására az Integrál Akadémián, ahol integrál pszichológiát tanultam. Transzformáló 3 év volt, rengeteg a-ha élményt, megértést, megélést hozott… Elkezdtem végre megismerni önmagam, elkezdtem képessé válni arra, hogy megéljem az érzéseimet, elkezdtem látni, nem csak nézni. Egyre jobban kitárult számomra a világ, ahogy én is egyre jobban kinyíltam. Hamar egyértelművé vált számomra, hogy az utam a segítő szakma irányába megy tovább, így már az iskola alatt szerveztem gyakorló csoportot a csoporttársaimmal, volt gyakorló kliensem, Gánti Bencéhez jártam elmélyíteni gyakorlati tudásomat, s persze mellette az egyéni terápia és a szupervízió is helyet kapott. Arisztotelész mondását magaménak érzem - szabadon fordítva: „Minél többet tudok, rájövök, hogy valójában mennyire keveset tudok.” Azt hiszem, soha nem jön el az a pont, amikor azt mondhatjuk, na most készen vagyunk. Hálás vagyok minden emberi kapcsolódásért, tapasztalatért az életemben, mert ezek által tarthatok ott, ahol most tartok. Hiszem azt is, hogy pont azok az emberek fognak hozzám fordulni támogatásért, akiknek én fogok tudni segíteni.
 
Addig a pontig tudok bárkinek segíteni, ameddig én már eljutottam, amit már megfejlődtem, ezért fontos számomra a folyamatos tanulás, fejlődés. Csodálatos és megtisztelő érzés, amikor a bizalmadba fogadsz, és megosztod velem életed eseményeit, legmélyebb gondolataidat, érzéseidet, amit talán még soha, senkinek nem mondtál ki, s talán magad sem voltál vele tisztában, nem tudtál, vagy nem akartál rálátni. Csodálatos látni és végigkísérni ezen az úton, ahogy egyre jobban rálátsz saját magadra, környezetedre, s ahogy elkezded egyre jobban megérteni az ok-okozatot, s ahogy változol, a környezet is változik körülötted. Ez sokszor nehéz, ám mégis van benne egy felemelő érzés, hiszen beleállsz egyre jobban a saját életedbe, énerőd növekszik és egyre inkább kiállsz magadért, és saját életed irányítójává válsz.

Ha úgy érzed, olyan életszakaszodban vagy, hogy jól jönne külső támogatás, fordulj hozzám bizalommal.