A jóga 2016 óta az életem része. Kezdetben a testgyakorlatok és az óra végi relaxáció a nyugalmat és a lecsendesedést adta. 

Ugyanakkor a jógafilozófia is érdekelt az első perctől fogva, mert elkezdte tágítani a szemléletemet a világról, s benne az emberről, Lélekről, Istenről, elméről...
Majd Kádár Zolihoz sodort az élet és éreztem, jó helyen vagyok... 

Amiről kezdetben azt gondoltam, ez a jóga, lassan kezdett előttem kibontakozni. Kezdtem meglátni, hogy a jóga sokkal több annál, mint amit én és sokan mások is gondolnak róla. A jóga maga az élet...

Úgy értem, hogy olyan komplex rendszer, amit az életem minden területén alkalmazni tudok. Nem csupán testgyakorlás. A helyes élettel kapcsolatos etkai szabályoktól kezdve úgy épül fel, hogy mindennek megvan a helye, a miértje, mikor, milyen módszertant érdemes gyakorolni:

Az az igazság, hogy nagyon gyakran arra döbbenek rá, hogy hiába tűnik úgy, hogy egyre többet tudok, mindig arra kell ráeszméljek, hogy még mennyi mindent nem tudok... Hosszú az út, de nem hiábavaló, és ahogy Zoli szokta mondani, ezen az úton egy lépés sem vész kárba. És nem az út a fontos, nem a végcél, hanem az ÚTITÁRS.

A jóga számomra nem csak egy valódi, hiteles tanítót, a mesteremet hozta el, hanem egy olyan szanghát, közösséget is, akikkel jó együtt lenni, kapcsolódni, időt tölteni, újra és újra találkozni. Egy közösséget mindig a közös cél tart össze. Legyen szó munkahelyről, iskoláról, családról, sport csapatról, különböző csoportokról. A jóga egyik fő célja a KAPCSOLAT, másik pedig a szabadság, szabadulás a karma kötelékéből. A jó hír, hogy ehhez megadja a módszertant is, így e célok gyakorlatilag bárki számára elérhetőek. Mindezeken felül az én egyik személyes célom, hogy támogassak másokat az útjukon egy szenvedésmentes, boldog élet felé. S minderre akkor vagyok képes, ha én is ezen az úton (elöl)járok.